Az én-én-én elme

Gyönyörű analízise egy nárcisztikus női elmének, hogyan éli meg “borzalmas” minden napjait egy átlagosnál szebben kinéző, felsminkelt nő a nyugati társadalomban. Mért nézi le és miért tartja ijesztőnek (creepy-nek) ha az elvárásai alatt elhelyezkedő szociális státusszal rendelkező férfiak valamilyen szociális interakcióba próbálnak kerülni vele?

Valójában arról van szó, hogy ő már olyan magasságokba helyezi az énjét, ahol kifejezetten sértésnek éli meg, ha nem olyan emberek veszik őt körbe, akik automatikusan képesek kitalálni a gondolatait, elvárásait és mindenféle egyéb extrémen kényes igényét. Elvárja, hogy aki nem üti meg az ő mércéjét az automatikusan kerülje el, sőt húzza meg magát és örüljön, hogy egyáltalán megvan engedve az, hogy létezhet. Esetleg messziről csodálhatja őt, de csakis nagyon messziről! Ez a körülöttem forog a világ mentalitás a nők körében egyáltalán nem ritkaság, sőt mondhatnánk a női alap természet része, bár sokan tudatosan próbálják elfedni imidzs javító okokból, de ha alaposan figyelsz még olyankor is sokszor ki szokott bukni.

 

A feminizmus és az iszlamizmus hasonlóságai

Tényleg érdekes a hasonlóság az Iszlám vallás kétségbeesett védelmezése és a Feminizmus között. Mondjuk annyira nem meglepő, hiszen mindkettő a PC kultúra (political correctness) jó pajtása és az alapja a sérthetetlen ego magasztalása, kettős mércét alkalmazva, specifikus csoportokra. Mindkét ideológia a szólásszabadságot támadja, cenzúrázik és hisztis pánikrohamot kap a legenyhébb kritikától is. Egyik pillanatban ártatlan áldozatot játszik, a következőben pedig másokat terrorizál és manipulál. Mindkettő előszeretettel használja a propaganda módszerét és visszaél a társadalmi nyomás megszégyenítő eszközével, hogy akaratukat célba juttassák. Mindkét irányzat nyelv és gondolat rendőrségként bírja kussolásra a lakosságot bizonyos témákkal kapcsolatban. Mindkettő az ellenkezőjét cselekszi annak, amit állít magáról. Ahogyan a feminizmus nem az egyenlőségért küzd, úgy az Iszlám sem a béke vallása.